* * *
Ez a bejegyzés megint inkább érzelmekről fog szólni. Aki szakmaibb megközelítést is szeretne, annak jó szívvel ajánlom EZT.
* * *
Egy magyar felségjelű, azonosító nélkül induló repülő története következik. Utazásunk során járunk majd Budapesten, Erdélyben, Máltán és a Balkán-félszigeten is.
18:40 Budapest: Mint kiderült, most sem jártam rosszul azzal, hogy a kapunyitás utáni első percekben érkeztem a Stefánia úthoz, mert ha nem így tettem volna, már idő előtt balkáni állapotokkal szembesülök. Pedig akkor még minden jónak tűnt (persze még nem is voltak olyan sokan). Kellemes meglepetés volt, hogy nem néztek bűnözőnek - volt példa az ellenkezőjére -, azaz csak egyszer tapiztak végig az ellenőrzésnél. Persze a korai érkezésnek megvan az a hátránya, hogy sokáig nem történik semmi a pályán, de legalább nem maradsz le semmiről.
A lényeg, hogy az idő múlásával azért szépen gyűlt a tömeg, látszott, hogy a szurkolókon semmi nem fog múlni.
20:30 Erdély: Frenetikus! Csodálatos! Fantasztikus! Ezek a jelzők illenek a közönségre (Igen, itt most picit egoista is vagyok, de a másik 24 ezer ember nélkül nem ment volna ;) Remek hangulat volt, nagyon élveztem.]. Még a tévéközvetítésben -az otthon megnézett összefoglaló alapján- is kitűnően szóltak a rigmusok.
Ez azért is kivételes eredmény, mert a Puskás stadion akusztikája borzalmas, eltűnik benne a hang. Körülbelül 3x annyira kell hangoskodni, hogy ez a stadion igazi katlannak tűnjön. Tegnap ez megvolt (egészen addig, amíg volt értelme, tehát körülbelül a 60-65. percig). A Hajrá - Magyarok! kiáltás pedig egészen különleges élmény.
De mindettől függetlenül a kedvenc rigmusom a: "Magyarországé! Magyarországé! Lesz még Erdély Magyarországé! Lálálálálálálálá láá lálá ..." volt. Ezt még nem volt szerencsém énekelni. Fantasztikus volt!
21.30 Málta: A második félidőben 0-3 után picit elhalkultak a drukkerek - talán mindenki elnézi nekünk -. Már az első félidőben sem volt sok köze a magyar csapatnak a játékhoz, és ez a másodikban se igazán változott (kivéve az utolsó öt percet, de akkor már mindegy volt). Egy kb. 2-3 sorral mögöttem ülő szurkoló mondta, hogy: "Bazmeg, legközelebb kijövök valami Máltára!". Lehet, hogy jól teszi. Az azért nagyon jól látszott, hogy Hollandia nem San Marino, de még csak nem is Moldova.
DE a csapatok közti különbség nem indokolja, hogy a válogatott elfelejtse a következőket:
DE a csapatok közti különbség nem indokolja, hogy a válogatott elfelejtse a következőket:
- mozgás, futás (Na ez aztán végképp nem az ellenfélen múlik, futni anélkül sem árt. Borzasztó volt látni, hogy a labdás ember sokszor mennyire tanácstalan volt. Nem tudott hova passzolni, mert nem mozgott senki sehova. A kivétel Rudolf Gergely volt, de őt meg egy szem csatárként simán levették a pályáról.)
- passzolás
- lövés (első félidőben 1 értékelhető próbálkozás, még az első gól előtt)
- védekezés (ez egyébként se igen szokott működni, de tegnap tényleg borzasztó volt)
Az meccs záróakkordjaként két kísérő még berohant a pályára, ami akárki akármit mond, nekem nem tetszett, de legalább megmutatták, hogy kell sprintelni.
Touchdown!
22:20 Sarajevo-Tirana tengely: Meccs után a szektoromban öt percig állt a kiengedés feltételezhetően azért (legalábbis ezt lehetett később hallani), mert valaki nagyon okos módon le akart törni/rúgni valamit a szektor környékén. Utána pedig azt láthattam, ahogy a lépcsőtől másfél méterre emberek rohannak / gurulnak le a dombon, hogy előbb kijussanak. Ez egyébként teljesen felesleges volt, mert a sor annyira összetorlódott, mintha minimum 40.000-en akarnának egyszerre kimenni. Kedves rendezők, ezt még gyakorolni kell.
Mindent összefoglalva én remekül éreztem magam attól függetlenül, hogy a meccs bizonyos szakaszai elég megalázóak voltak. A hangulat mindig, mindenért kárpótol. Épp ezért leszek annyira őrült, hogy szeptember másodikán, amikor a svédek látogatnak ide, szintén a kapu mögött fogok állni, ugrálni, ordibálni és énekelni. Remélem, hogy akkor végre 90 percig lesz okom rá.
* * *
Közben a repülőre valaki csúnya módon a "DuplaNulla-Négyes" feliratot festette. A bázisra visszaérve ezt természetesen eltávolították, és így újra tisztán emelkedhet a levegőbe kedden, amikor az úti cél Amszterdam lesz. Sok sikert!
* * *
Összefoglaló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése