Össze, össze...

A hullám Szombathelyt is elérte.

Ha valaki figyel a hírekre, vagy legalább a pletykákra, akkor nem tudja nem észrevenni, hogy országos szinten egyre jobban futó elképzelés lett az iskolák szétdarabolása, összevonása, megszüntetése és az egyéb boszorkányságok.

Előfordulhat, hogy az egész totálisan hidegen hagyna, ha nem lenne szó arról az iskoláról is, melynek a székeit négy évig koptattam. Arról az iskoláról, amely - annak ellenére, hogy én már nem maradtam szakképző évfolyamon - sok fontos készséget adott a jövőre nézve (is).

A téma lehetőséget adna politikai csapongásra, mégsem ez a cél, mert ez nem erről szól. Nem erről, hanem "szimplán" az oktatásról, aminek egy ország-nemzet alapkövének kell lennie. Már persze akkor, ha fejlődni szeretnénk. Épp ezért ez az UTOLSÓ UTÁNI dolog, amit karcsúsítani lehet. Ha ezt tesszük, akkor a jövőn spórolunk, amit nem tehetünk meg sem a most tanulókkal, sem a jövőbeli diákokkal, sem saját magunkkal szemben.

Igaz ugyan, hogy a gyereklétszám egyre csökken. De attól az ötlet még cseppet sem lesz jobb.

Egy iskola nem csak tanít, hanem identitástudatot is ad. Éppúgy, mint az, hogy hol lakunk. Gondoljuk el: mi történne, ha lakhelyünket összevonnák egy másik településsel. Vagy ha holnaptól az összes európai országot egy csapásra megszüntetnék és létrehoznák "Europeana" államot. Van egy tippem: mindenhol elég nagy lenne a felháborodás. Ezzel egy csapásra kukába dobnánk történelmünket, szokásainkat, hagyományainkat, jelképeinket (a sor még hosszan folytatható).

Ez a helyzet az iskola esetében is. A különbség csupán annyi, hogy kevesebb embert érintenek ezek a változások; de ettől még nem kisebb rangúak. Már csak azért sem, mert a fiatalok magukat  (és mások őket) az iskoláról (is) azonosítják. Én például Pázmányos is vagyok, és megdöbbentene, felháborítana, ha MINKET össze akarnának vonni egy MÁSIK egyetemmel (függetlenül a társtól).

Továbbá az is fontos tény, hogy az összevonással hírbe hozott iskoláknak már régóta megvan a maguk profilja. Kialakult, kiket képeznek, és azt jól is csinálják. Az egyik közgazdászokat képez, a másik szakácsokat, a harmadik pedig gázszerelőket. És ez jól van így.

A jelenlegi tervek szerint összevonnák a cukrászokat az informatikusokkal, a műszerészeket az autófényezőkkel. Hogy mi értelme van ennek, azt szerintem a világon senki nem érti. Talán érdemes lenne fellapozni az örökbecsű Magyar szólások és közmondások című könyvet. Ott előbb-utóbb a figyelmes olvasó megtalálja a "Aki sokat markol, keveset fog." mondatot. Kétségünk ne legyen afelől, hogy egy - bár közhelyes - de nagy igazságot leltünk meg. Úgy nem lehet a szakmákhoz hozzáállni, mint a dobozokhoz egy raktárban. Nem lehet annyival elintézni, hogy: "ezt ide tesszük, azt amoda toljuk, a harmadikat meg fel a nagy torony tetejére és akkor minden elfér".

Ha csak ezeket vesszük figyelembe, már látszik, hogy miért nem szabad iskolákkal játszani. 

Egyébként a vélemények kifejezésére, megjelenítésére már-már végtelen lehetőség adódik.

Sok sikert mindenkinek.