Hajrá Katar?

A játékosok eltűntek, a bajnoki döntő szünetelt, a show viszont teljes fordulatszámon dübörgött. Pénzért. De mégis minek?

Szuper?

Férfiasan be kell, hogy valljam, hogy egészen idén május 14-éig fogalmam sem volt arról, hogy mi az a Super Globe - legalábbis kézilabdás szemszögből. Van mentségem: 2010 előtt utoljára 2007-ben, előtte pedig (1997-től) ötévente rendezték meg ezt a tornát, ahol különböző földrészek legjobb(?) csapatai - plusz a házigazda ország egy vagy két csapata - mérkőznek meg egymással.

Hogy ez az ötnapos parádé mire jó, arról elképzelésem sincs: a versenyt az amúgy is többszörösen túlterhelt versenynaptár kellős közepére tették, ezzel kvázi félbevágva az európai bajnokságok hajráját. Ez még érthető is lenne, ha ez a rendezvény hozna valamit a sportágnak, de ezt sem igazán teszi meg. Figyelmet egyáltalán nem kap, a csapatok sem veszik túl komolyan a dolgot.

Ideggyenge Hülyék Frakciója

Mondjuk jó kérdés, mit várunk egy olyan szervezettől, melynek elnöke az ég tudja, mi óta az a Hassan Mustafa, aki évente minimum kétszer, de inkább többször különböző ügyekbe keveredve borzolja a kedélyeket. A kedvenc sztorim viszont az, amikor kiderült: a sportág olimpiai részvétele veszélyben van - azaz volt -, mert a központban (Bázel) lusták voltak összeállítani a doppingellenes programokat (és ez csak egy a sok gond közül), ami azért nem egy eget rengető feladat.

Katar

A hely, amitől minden épeszű sportvezető helyében óvakodnék. Azt minden bizonnyal sokan tudják, hogy az ázsiai sportversenyek sosem a Clorox-fehérségről voltak híresek - a legemlékezetesebb, legjobb példa talán a kilenc évvel ezelőtti foci vb -.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ebben a kis országban bőség van a lassan tényleg aranyárú olajból, és ettől nem teljesen függetlenül pénzből is, akkor gyorsan rájöhetünk arra, hogy nem csak az időjárás miatt felesleges vastag kabátokat hozni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy itt még nem tanulták meg, hogyan kell ezt óvatosan csinálni. Példa itt (bővebben itt, egészen elképesztő dolgokat láthat, aki szeretne):

Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, hogy mégis hogyan kaphattak meg ők gyors egymásutánban labdarúgó- és kézilabda-világbajnokságot is (illetve lehet, hogy mégis - sőt, még lehet, hogy következménye is lesz a dolognak).

Sör-virsli

Visszatérve a "versenyre": komolysága méltán vetekszik a legsötétebb haknik borzasztó tátogásával. Olyan az egész, mikor egy kisvárosi megafesztiválra unottan megérkezik a jó pénzért odarendelt sztár, aki előtt a helyi "üdvöskék" ugrabugrálnak, lehetőleg egy kicsit megbolondítva, hogy a slusszpoén előtt is legyen miért sikítozni. Aztán a várva-várt nagyember másfél órán keresztül csinálja a semmit, de a közönség mégsem fütyül, mert már az előadás közepén elolvadt a gyönyörűségtől.

Bakonyalja

De mégis hogyan kerül képbe a Veszprém? Ez egy nagyon izgalmas kérdés, de az még nagyobb talány, hogy jutott el a fél csapat (ráadásul a jobbak) az Al Sadd csapatához a bajnoki döntő kellős közepén(!). Oké, hogy ez a Veszprém-Szeged már nem az, mint néhány éve (példa itt), de mégiscsak egy döntő, könyörgöm!

Elég skizofrén helyzet lehetett ez a szurkolóknak. Ehhez az MKB Veszprém szurkolói facebook-oldala is hozzájárult azzal, hogy - akárcsak a bakonyiak meccsei előtt - minden nap szépen kiírták, hogy most X-el és Y-al fognak játszani, és hajrá. A meccs után pedig, hogy: "Éljen, győztünk!" vagy "Nem baj, közel voltunk."

Azért az megnyugtató, hogy a magyar játékosok nem törték össze magukat (Perics összesített védési hatékonysága: 29% - hát ne vicceljünk).

Hogy ennek az egésznek mi értelme volt és hogy mit kerestek ott európai játékosok, fogalmam sincs (a házigazda ország másik csapatában is felfedezhetőek hát, nem feltétlen őshonos katari nevek egyenesen Zágrábból). De a lényeg, hogy a LÉNYEG megy tovább, ezt meg el kell felejteni, amilyen gyorsan csak lehet.